A mai bejegyzéssel szeretnénk Nektek néhány egyszerű tanáccsal segíteni, hogy könnyebben menjen a döntés, kit hívjatok meg a nagy napra!

Mi nők, az esküvő szó hallatára valószínűleg kapásból egy 100 oldalas kisregényt tudnánk írni, mik is az elképzeléseink, de persze csak így gyorsan, hozzávetőleg…, mert ugyebár ez változhat, és leginkább bővülhet ( a férj-jelöltek nagy örömére J ). Vannak azonban a szervezkedésnek olyan pontjai, ahol együtt kell döntéseket hoznunk a párunkkal, és a meghívottak listája is egy ilyen rész, amivel garantáltan nehezebb lesz dűlőre jutni, mint a karácsonyi menüvel! A létszám-kérdésbe természetesen külső körülmények is beleszólnak, nem mindegy a lagzi stílusa, a helyválasztás, és nem mehetünk el amellett a körülmény mellett sem, hogy egy 200 fős menyegző jócskán megdobja a költségeket. De akkor mi alapján döntsük el, kit hívjunk meg? Lássunk miből választhatunk!

Hagyományos illik-nem illik

Az első variáció az a bizonyos klasszikus eset, amikor fogunk egy papírt és egy ceruzát, majd együtt összeírjuk az összes családtagunkat és/vagy üzleti partnerünket, akiknek „illik” meghívót küldeni - beleértve azt a nagybácsit is, akit 3 éve nem láttunk egy családi rendezvényen sem - és elkerülve minden konfrontációt, velük vágunk neki életünk egyik legfontosabb eseményének. Nyilvánvalóan ez is egy út, nem jobb vagy rosszabb a többinél, csak arra vigyázzunk, hogy az este végén ne a „Hú, de jó hogy túl vagyunk rajta!” érzéssel kelljen lefeküdnünk aludni.

Csak a szeretteink

A második opció, hogy a pár felvállalja: csak azokat a családtagokat és barátokat hívják meg, akikkel a mindennapokban is tartják a kapcsolatot, és akikkel szívesen töltenek el egy borozgatós estét akkor is, ha nincs karácsony. Ehhez azonban sok bátorságra és kitartásra lesz szükségünk, mert ez nem minden rokonnak fog tetszeni, de ez a mi napunk, mi döntjük el, kikkel szeretnénk megosztani!

Mi ketten, romantikusan

És van az az eset, amikor érezzük, hogy az egész családot meg kellene hívni, és ráadásul még szívesen is lennénk velük, de nem kérünk abból a sok szervezési cécóból, ami ezzel jár. Ehelyett inkább fogjuk magunkat, és kettesben elutazunk egy egzotikus helyre, ahol életre szóló élményeket gyűjthetünk kettesben: azt a pár napot, amire „elszöktünk” a világ elől vitorlázással, elefánt simogatással, búvárkodással töltjük, a boldogító igent pedig mezítláb mondjuk ki egymásnak bokáig a tengerparti homokban, mint egy romantikus tündérmesében.

Hallgassatok a szívetekre!

Az esküvő egy csodálatos dolog, aminek véleményünk szerint a párról kellene szólnia. Mi arra bíztatunk titeket, hogy amikor tanácstalanul görnyedtek a pároddal a vendéglista felett, tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Jó érzéssel tölt ez el engem?” „Milyennek szeretném valójában a saját esküvőmet?”. Mind a 3 verzió csodás megoldás lehet, de a választ ti magatok fogjátok érezni ott legbelül, a szív sosem hazudik, ne féljetek megvalósítani az álmaitokat!