Szabadság, szerelem – avagy szerelem után (is) szabadon

Mai cikkünk arra keresi a választ, miként férhet össze a szerelem az emberiség örök dilemmáinak egyikével: a szabadsággal? Mert bár mind a két fogalom „sz”-szel kezdődik, a gyakorlatban nem követik egymást olyan precízen, mint ABC-rend szerint!

Szerencsére túl vagyunk már azokon az időkön, amikor 3 tehénért meg egy csinos kis parasztházért cserébe kiházasították az ember lányát otthonról, vagy mert a szomszéd Jancsika jó partinak ígérkezik, s talán nem is érezzük a súlyát annak, mekkora csoda, hogy a szerelem ma már szabad választásunk kérdése. Mégis, a mai napig is többen veszítik el szabadságukat - mindezt „szerelem” címszó alatt -, mint kellene.

635902982082416861548848374_relationship.jpg

Az elején még minden rendben van. Találkozunk, ha szeretnénk - és hát hogyisne szeretnénk minden pillanatban a másikkal lenni! Azonban ahogyan telnek múlnak a hetek, egyszer csak jól esne elmenni a haverokkal vagy a barátnőkkel egy pohár bambira a törzshelyünkre, ahová korábban mindig betértünk, ám ez új kedvesünknek nem igazán tetszik, mi pedig nyilván nem akarjuk Őt megbántani, így hát nem megyünk. Majd nem megyünk azután se, később se, aztán már egyáltalán…

Pedig a szerelemnek nem erről kellene szólnia. Egy igazán jól működő párkapcsolat két ember szeretetteljes szövetsége, ahol bármit megtehetünk, ami jólesik mindkét fél számára, ahol nem kell engedélyt kérnünk, ha moziba szeretnénk menni, vagy találkoznánk a barátainkkal, ahol annyi időt szánhatunk magunkra vagy a hobbinkra, amennyit szeretnénk, és egyáltalán! A párkapcsolatban párt választottunk, nem pedig ellenőrző tisztet! Egy jó társ boldog, ha öröm ér bennünket, támogat minket terveinkben és nem állja útját egyéb emberi kapcsolatainknak vagy kikapcsolódásunknak.

A szabadság sokakat megrémít, mert azt gondolják, ha kinyitják a kalitkát, a madárka elrepül, és többé nem tér majd vissza. A jó hír azonban az, hogy a madár mindaddig visszaszáll, amíg nem akarjuk önkényesen bezárni és megfosztani a szabadság élményétől, és ha osztozni tudunk boldogságában, a szárnyalása közben szerzett élményeivel minket is a magasba röpít, és azt hiszem, bizton állíthatom, nincs is annál szebb dolog, mint amikor együtt szárnyalhatunk.