Még a legelején tartozom egy vallomással. Mindenki megpróbált lebeszélni róla, hogy írjak a szerelemről, mondván: „rázós téma lesz”. Én azonban mégis úgy éreztem, kikívánkozik belőlem a dolog, ezért úgy döntöttem, mégis meg fogom írni.

Véleményem szerint rengeteg szerelem típus létezik, a megfontoltan kibontakozótól a tányérdobálós olaszosig minden hangszeren lehet játszani. Nem gondolom, hogy bármelyik is kevésbé jó lenne a másiknál, ha az a résztvevő feleknek megfelel, ezért pálcát törni egyik felett sem szeretnénk.

Mivel azonban ennek a blognak alapvetően az esküvő témakör az irányvonala, úgy érzem, mindenképpen beszélnünk kell a szerelemről, de persze nem csak ezért, hanem amiatt is, mert úgy gondolom, az emberi lét egyik mozgatórugója is ez, hiszen valahol a szíve mélyén mindenki keresi a társát, akinek habozás nélkül mondaná ki az oltárnál a boldogító igent.

Az első találkozásunk alkalmával nem kérdés, hogy van-e szerelem vagy nincs, a gyomrunkban lévő pillangókból (illetve abból is, ha nincsenek!) rögtön tudni fogjuk a választ. De mi van később? Évek múltán, amikor a kezdeti lendület már jócskán alábbhagyott? Mai cikkünk a „honnan tudjam, hogy ez szerelem?” kérdés eldöntésben szeretne segíteni, csapjunk is bele!

Ha tudnád, hogy hat hónapod van hátra…

Kicsit erős a kezdés, de a házasság egy olyan életre szóló döntés, ahol nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy kicsit „szépítgessük” a dolgokat. Ezért azt ajánlom, tedd fel magadnak a kérdést: ha biztosan tudnád, hogy hat hónapod van hátra az életből, akkor is emellett az ember mellett szeretnél felébredni? Ha a válasz igen, és ez örömmel, boldogsággal tölt el téged, nincs ok aggodalomra, jöhet a thaiföldi álomesküvő!

Ha nem cserélnél

A másik jolly joker kérdés pedig a következő: ha bárkit választhatnál társadnak (de tényleg akárkit, legyen az George Clooney vagy Blake Lively!), akkor is Őt választanád? És itt most senkit sem arra szeretnék bíztatni, hogy például Brad Pitt miatt szakítson hitves urával, de ha a kérdésen gondolkodni kell, az már valahol önmagában egy válasz.

Ne akarjunk másoknak megfelelni

Bizony, egy-egy fiatalember vagy hölgy alaposan el tudja varázsolni a környezetünket, és a mi fülünk akaratlanul meghallja a „de jó parti” és a „milyen szépek vagytok együtt, nagyon egymásnak valóak vagytok!” mondatokat, amik esetleg befolyásolhatják döntésünket. Én azt javaslom, ezeket mind félre kell tenni. Jövendőbelinkkel – jó esetben J - nem a szüleink, és még csak nemis a szomszéd fog együtt élni, hanem mi. Tök mindegy, hogy kívülről mások „rendes embernek” látják választottunkat, az anyakönyvvezetőnél mi fogunk aláírni és nem ők. Mindig a saját mércénk és elképzeléseink szerint ítéljük meg, kivel élünk le egy életet.

Jó-e együtt?

Természetesen a szürke hétköznapokban mindenhol és mindenkinél vannak kisebb nagyobb súrlódások (amibe még az a bizonyos olaszos tányérdobálás is belefér olykor-olykor! J ), de érdemes készíteni egy mérleget, amit akár le is írhatunk egy tiszta A/4-es papírra, ahol számba vesszük: a jó pillanatok dominálnak az együttléteink során vagy a kevésbé jók.

Rossz szokásaink

A rózsaszín köd mögül kikukucskálva pedig sajnos egy kis racionalitást sem hagyhatunk ki a pakliból. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. A jó és egyben a rossz hír az, hogy a szeretet elfogad, és nem akar megváltoztatni! Mielőtt végleg döntünk, gondoljuk végig, ha életünk szerelme olyan marad, mint amilyen most, és egy centit sem fog változni, le fogunk tudni vele élni egy életet? Mert ha már most zavar, hogy a szennyes mellé dobja le esténként a zokniját (amikor ugyanannyiból állna a tartóba célozni vele…), és ez minket már az elején bosszant, az tíz év múlva hatványozottan rosszabb lesz. És valamennyire mindkét fél csiszolódik, de alapvetően sajnos igaz a jó öreg magyar mondás: kutyából nem lesz szalonna, és senki sem érdemli meg, hogy napi szinten piszkálva legyen azért, amilyen ő valójában, hiszen amikor megszeretted, ő akkor is ilyen volt!

Plusz egy tipp: A szív szava

Végezetül pedig szerintem a legfontosabb, hogy mindig hallgassunk arra a bizonyos kis belső hangra. Az mindig el fogja árulni, hol van a helyünk igazán!

Így a végén visszaolvasva, talán kicsit komolyabb hangvételűre sikerült ez a cikk, de azt gondolom, a házasság egy életre szóló döntés, amit komolyan kell venni, mert mindenki megérdemli a boldogságot, és a fenébe is, most vagyunk itt, most van itt a pillanat, amikor el kell kezdenünk élni! Éljük úgy ezt az életet, ahogyan szeretnénk, és az álmaink megvalósításáért csak saját magunk tudunk tenni! Mi, a Meglepetés Thaiföldön csapata azt kívánjuk, hogy mindenki találja meg a boldogságot, ha pedig megvan, a nagy nap feledhetetlenné tételében már nagyon szívesen segítünk!