A párkapcsolatok igazi gyilkosa
Valószínűleg most sok minden jut eszetekbe: a szürke hétköznapok, az eltávolodás, a nem kielégítő szex, a kommunikáció hiánya, esetleg a pénz, de sorolhatnánk még, a lista hosszú lehet… Ma azonban egyikről sem lesz szó!
Vagyis lényegében éppen hogy mindegyikről szó lesz egy kicsit. Mert amikor felsoroljuk ezeket a dolgokat, illetve ezeknek a hiányát, akkor kivétel nélkül minden esetben egy dologhoz jutunk vissza: az elvárásokhoz. A mai világban ugyanis mindenkinek elvárásai vannak a másik felé, az élet felé, az egész világ felé, még akkor is, ha esetleg ő kevesebbet is tesz bele a buliba. Szokták is mondani: elvárások majd akkor legyenek, ha te is ezt vagy azt csinálod majd, ami pedig szintén egy bujtatott elvárás felénk.
De miért is ilyen rossz az, ha valaki elvárásokat támaszt? Azért, mert az örök elégedetlenség állapotára kárhoztatja saját magát egész életére. És most biztosan jönnek majd a felháborodott fekte öves önfejlesztők, akik szerint márpedig célok nélkül nem lehet élni, mert csak így haladhatunk előre, és bár a témából egy külön cikket lehetne írni, most csak csendben felhívnám a figyelmet: cél és elvárás nem ugyanaz a fogalom!
Az elvárás azt jelenti, feltételhez kötöm a saját boldogságomat: ha ez meg ez így vagy úgy történik, az akkor lesz jó, és én akkor leszek boldog. Ez pedig már eleve hibás gondolat, ugyanis most őszintén, ki az, aki úgy akar ugrálni, ahogyan más fütyül? Ugye te sem? Persze nem kizárt, hogy találunk olyan párt, aki végeredményben végrehajtja „parancsainkat”, de biztosak lehetünk benne, a szíve mélyén ő sem vágyik a rabszolga sorsa, csak megalkuszik valami oknál fogva a helyzettel.
Az igazsás az, ahol feltételhez van kötve a boldogság és a szeretet, az nem párkapcsolat, hanem egyenlőre működő érdekkapcsolat, jól menő üzleti vállalkozás, ahol jelen pillanatban mindkét fél engedményeket tesz, tűr ezt meg azt annak érdekében, hogy ne kelljen szinglivé válnia újra. Az őszinte szeretet, a feltétel nélküli szeretet ugyanis nem szab kritériumokat a másik ember felé: elfogad, megért, nem rendszabályoz. Nem kéri, hogy ne dühöngj, mert neki jobb lenne, ha nem ordibálnál vele, melletted van - és boldog! – akkor is, ha rossz passzban vagy és külső szemmel elviselhetetlen melletted lenni, és csak szeret.
Éppen annyira szeret rossz pillanataidban, mint a jókban, mert nem köti feltételhez, elvárásokhoz az érzést. Ez az őszinte szeretet, amely feltételek nélküli, és ez az egyetlen olyan út, amely hosszú távon - akár egy életen át – foghatjuk egymás kezét anélkül, hogy kapcsolatunk egy adott pillanatban kiüresedjen. És egy kis gondolkodnivaló a végére: ha megszabnád párodnak, hogy milyen legyen, akkor őt szereted, vagy azt az illúziót, amit párkapcsolat címén elképzeltél magadnak?
